Tavaly nyáron kétszer is elkeveredtünk a Balaton-felvidékre, de mindkét alkalommal sikerült a 38-40 fokos kánikulába érkezni, így akkor inkább a légkondis autóval jártuk be a környéket, de már akkor megfogadtuk, hogy biciklivel is visszajövünk. Idén szerencsénk volt, csak 25-28 fokos meleg, napsütés, kevés felhővel az égen.
Kiindulási pontunk idén is a szentantalfai Zsóka Fogadója volt. Andi és Attila vendéglátásáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. 2014 őszétől vették át a fogadót, és apró lépésekkel igyekeznek a saját elképzelésük szerint fejleszteni, alakítani. Az egy-kéthetenként megújuló étlapot mindig a szezonális és regionális zöldség/gyümölcs választékhoz alakítják. Andrea éjszaka megálmodja és másnap tálalja 🙂 ! De vannak olyan ételek, amiket nem tudnak levenni az étlapról, mert a közönség folyamatosan követeli. Ilyenek közé tartozik a „csillagos ötös módon” elkészített marhapofa is.
Kedden este hárman érkeztünk. 
Őszibarack krémlevesekkel indítottunk, majd kacsarilette érkezett friss zöldségekkel. Főételnek kértünk fogast, mángoldos rizottóval, konfitált kacsacombot sült barackkal, illetve panko morzsában sült óbudavári kecske camembert őszibarack-salsaval. A sort házi málnás-barackos pohárkrémmel, illetve bazsalikomos eperlekvárral tálalt házi túrógombóccal zártuk. Minden tökéletes volt!
Természetesen a környék jófajta borai szerepelnek az itallapon (Dobosi pince, Tagyon birtok, Szabó és Fia, Villa Tolnay, Liszkay, stb.) Attila gondos kiválasztásának eredményeként, aki szívesen ajánlja is a borokat a fogásokhoz, és mindegyikről izgalmasan tud beszélni. A kiszolgálás udvarias, megkérdezik, hogy ízlett-e, és gyakran kapcsolódik egy-két jó sztori az ételekhez is. Szeretem látni, ha a tulajdonos tényleg a szívén visel mindent, és komolyan érdekli a vendégek véleménye.
Mint szálláshely is nagyon szuper a Zsóka Fogadója. A kis medence partjáról csodálatos panoráma nyílik a Nivegy völgyre. Ha akarod önellátó vagy, ha akarod kérsz reggelit. Mi természetesen kértünk reggelit, mert már tavalyról tudtuk, hogy azt sem szabad kihagyni. Csodálatos a füstölt sonka, és szalonna, isteni finom kolbász az Istvándy mangalica birtokról. Hozzá a Balaton környékén kihagyhatatlan nagyvázsonyi kifli, a mesés óbudavári kecske és tehénsajt, Andrea által főzött lekvár, mindig a szezonhoz illeszkedően, most éppen meggy és barack. Kérésre hagymás rántotta, omlett, ham and eggs, vagy bundás kenyér. Pazar.
Miután sikerült rendesen jóllakni, bicajra szálltunk. Az útvonal Szentantalfa – Tagyon – Monoszló – Balatonhenye – Köveskál – Kővágóörs – Révfülöp – Szentantalfa. Ez részben a balatoni panoráma kerékpárúton halad, csodálatos helyeken, többször jelzett turista úton, szőlők és legelők között. A jelzések számos helyen hiányosak, így térkép nélkül azért ne nagyon induljon el senki. Monoszlón sajnos a Magyar Provance névre hallgató levendulást zárva találtuk. Feltekertünk a Liszkay kúriához is, ahonnan csodálatos a kilátás a Badacsonyra és a többi tanú hegyre. Érdekes módon a Balatont onnan nem lehet látni.
Balatonhenyére a sárga jelzésen érkeztünk, keresztül a legelőkön. Onnan Köveskálra begurulva, most nem a Kővirág éttermet választottuk, mert azt már tavaly leteszteltük, és a bőséges reggeli után még mindig nem voltunk éhesek, de gondoltuk, hogy a Mi a Kő udvarán megiszunk egy limonádét. Ittunk is. Finom volt. Csak egy baja volt. Fél liter 1.000 Ft!!! Hááát!!! Ez azért kicsit húzós, én úgy gondolom. Megnéztem az étlap kínálatát és az árakat is. A levesek 980 -1.290 Ft, a steaken kívül a legdrágább főétel 3.600 Ft, a bélszín steak 5.900 Ft. A kínálat itt is a szezonális alapanyagokhoz alkalmazkodik. Egy hölgy tányérjába belelesve, a nyári töltött káposzta pazar lehetett! Nekem viszont nem szimpatikusak azok a helyek, ahol az ételeken alkalmazott alacsonyabb árrést az italon próbálják meg behozni. Az udvar nagyon szép, de sajnos csak vászon árnyékolós helyek alá tud az ember leülni, ami alatt azért rendesen meleg van.
A sokkal kevésbé hangulatos és elhagyatott Kővágóörsön keresztülgurulva futottunk be Révfülöpre, ahol a Mákvirág Borházban randevúztunk a szüleimmel és barátaikkal. A több, mint 100 éves pince és présház fedett teraszán igazán jó volt leülni egy hosszúlépés társaságában.
Hogy tovább tudjam teljesíteni a távot, én csak egy előételt választottam: kacsamáj pástétomot borzselével. Nagyon vékony vajas tésztalapon a pástétom, a teteje bevonva a bordó színű zselével. Szuper volt! Annyira, hogy itthon is fogok vele kísérletezni. A többiek tányérjára kiváló grillezett ételek érkeztek, tökéletesen elkészített grill zöldségekkel. Nem volt túlsütve, nem volt puha, pont olyan volt, amilyennek lennie kell. A kiszolgálás kedves, készséges, mosolygós, az árak normálisak. Összesen egy főétel volt 3.000 Ft felett. A Kál-Vin pincészet Juhfarkja 2013-ból, pedig tökéletesre sikerült! A Mákvirág Borház utcájától, a 71-es úttal párhuzamosan, szinte egyenesen el lehet tekerni Zánkáig, ahonnan már csak egy kis rövid emelkedő és pár kilométer vissza Szentantalfára.
A brutális szerda esti vihar kocsiban ért minket a 71-es úton. A combvastagságú faágak között cikázva, azért lassan eljutottunk Zánkára, a mostanában erőteljesen népszerűsített Neked főztem gasztrokocsmába. Szó szerint besprinteltünk az esőből a helyiségbe, „ugye van hely?” felkiáltással. Először úgy tűnt, hogy nem lesz szerencsénk, mert a vihar elől nem volt idő bemenekíteniük a székeket, de 5 perc várakozás után az egyik asztaltól távoztak, mint közben kiderült a férjem általános iskolás barátja és felesége. Kis ország, tudjuk 🙂 . A hely dizájnosan lett kialakítva, bár nekem kicsit kopár volt. A vihar miatt az ajtót be kellett csukni, viszont nincs egyetlen nyitható ablaka a helynek! Így komoly szauna alakult ki néhány percen belül. A párátlanítást és a bent ragadt meleg kiengedését úgy oldottunk meg, hogy 5 percenként valaki felállt, és kinyitva tartotta 2 percig ajtót, majd visszaült enni. Nem is értem, hogy miért nincs nyitható ablaka egy étteremnek???
Ételt – ahogy mostanában ez trendi – a táblára felírtak közül lehet választani. Ribizli krémleves (ehető virággal), és sült kecskesajt céklás-ribizlis salátával érkezett indító fogásként. Ez utóbbinál pozitívum, hogy kérhető elő-, vagy főételként is, ehhez igazítják az árat és a mennyiséget. Mindkettő nagyon-nagyon finom volt.
Főételnek kértünk barna sörös marhapofát krumplipürével, fogasfilét francia lecsóval és mázas oldalast házi sült krumplival és coleslow salátával. Az oldalas volt a legfinomabb, vajpuha, ragacsos. A krumpli tényleg házi friss sült krumpli. A francia lecsó rendben volt, a fogas is finom, de ha össze kell hasonlítanom az előző estivel, akkor nálam a Zsókáé győzött. Amúgy a kirándulás alatt megtudtuk azt is, hogy ezek a fogasok nem balatoni fogasok, hanem két forrás van: ukrán és kazah. A Zsókában kazah fogasból főznek, mert az tiszta vizekből származik, az ukrán kevésbé. Minden esetre ez elszomorító a Balaton partján. 🙁
De térjünk vissza az ételekre! A marhapofa óriási csalódás volt. Kicsit már furcsa volt az is, hogy rántott karfiol lett mellétéve és kecskesajttal megszórták, de a nagyobb baj, hogy húsként ehetetlenül kemény marhaszelet érkezett. Szerintem nem pofa volt, hanem valami más része a marhának, amit ráadásul nem főzték elég ideig.
Mikor szóvá tettük a pincér lánynak, annyit nem mondott, hogy sajnálom, vagy, hogy továbbítom a szakács felé. Alapvetően a helyen nem mondták azt, hogy jó étvágyat, mikor letették az ételt, és egyszer sem kérdezték meg, hogy ízlett-e. Ez azért furcsa policy. Remélem, csak amiatt volt, hogy a nagy vihar sokkolt mindenkit! Édességnek szilvás pite volt az étlapon, de azt már nem kértünk, mert elteltünk. Mások tányérját nézve, igen nagy adagnak tűnt. A borválaszték itt is a környékbeli borokból állt össze, az rendben volt. Az ételárak kb. olyanok voltak, mint a Miakőben: levesek 990 Ft, főételek 3.800 Ft-ig bezárólag.
A Zsóka Fokadójában még egy pohár Villa Tolnay merlot-val zártuk az estét.
Már az első nap tapasztalata az volt, hogy nem feltétlenül a mostanában agyon hájpolt helyek a legjobbak. A dizájnra sokat adnak, de ugyanakkor sok, apró részlet hiányzik, és az árakban a topon járnak. A kiszolgálás sajnos sok helyen nagyon gyenge, mivel nem találnak embert, illetve szakembert. Ahol a tulajdonos kimegy a vendégek közé, mint a Zsókában vagy a Mákvirágban, ott nincs baj. Szóval, a humán erőforrás a szűk keresztmetszet itt is. Ezen azért érdemes lenne fejleszteni mindenkinek, ha még jövőre is szeretne kinyitni! Minden esetre jó, és örvendetes, hogy a „gasztroforradalom” már a Balatonon is jelen van. Csak így tovább!
1 hozzászólás