Miután megittuk a kávénkat, azért valami gyors falatot sem árt bekapni. Az a jó, hogy ezt meg lehet oldani egy közértben, ahol megkéritek, hogy egy ciabattába tegyék bele a prosciuttot, a parmezánt és az aszalt paradicsomot, majd kivesztek hozzá a hűtőből egy campari sodát és ti vagytok a világ legboldogabb emberei, miközben az ókori romok között sétálva ezt majszoljátok. Így sok időt és pénzt is lehet nyerni a városnézéshez. 🙂
Mi a belvárosban szoktunk lakni a Campo de’ Fiori és a Teatro Argentina között valahol. Állandó nyüzsgés, sok kis étterem, borbár, kávézó. Gyönyörű reneszánsz házak, és gyalog szinte minden elérhető. És hol máshol kezdenénk a napot, mint a piacon, a Campo de’ Fiorin. Gyönyörű, színes, hangulatos kavalkád. Miután megittam a frissen csavart gránátalma- és/vagy narancslevemet, és megvettem az éves szükséges fűszer és szárított paradicsom adagomat, irány a hentes: Antica Norcineria Viola.
Feldolgozott húsáru minden mennyiségben. Rengeteg fajta szalámi – köztük az édesköményes és a borral ízesített -, sonka, kolbász. A bácsi mindent megkóstoltat veled, ha kell többször. A legjobb, amit itthon sehol nem lehet kapni, sőt Olaszországban sem láttam máshol, az a coppiétte. Ez egy tipikus Lazio tartományban készített, fűszerezett, enyhén csípős szárított hús. Szerintem szűzpecsenyéből készítik, kicsit erőteljesebben rágni kell, mennyei csemege. A boltban mindent felszeletelnek és vákuumfóliával lezárnak, így simán hazahozható repülőn. Érdemes az üzletbe üres gyomorral, Rómába pedig üres bőrönddel menni. 🙂 Amúgy a téren, ha körbesétáltok, mindent megtaláltok: sajtbolt, borüzlet, söröző, pizzázó, fagyizó. Friss halakban és tengeri herkentyűkben is tudtok gyönyörködni nem messze innen: Attanasionál, a halasnál.
Mi általában este szoktunk beülni valahova komolyabbat enni. Van egy hely, amit soha nem hagyunk ki, ha Rómában járunk. A Via dei Giubbonariról nyílik a Largo dei Librari, egy kicsi terecske. A házak közé be van építve egy templom, a biztonság kedvéért :). Itt van a Filetti di Baccala.
Délután 5-kor nyit, a helyi lakosok aktatáskával a kezükben szoktak érkezni. Összesen egy főétel van az étlapon: tőkelhalfilé bundában, 5 euróért. Mellé saláta anchiovival, és kenyérrel. Az asztalokon csomagolópapír. A helyiség kb. 5 méter széles és 20 hosszú. A berendezés igazán retro. Van benne egy csodálatos antik italhűtő szekrény, ahonnan csapolják a ház borát és a sört is.
Pár lépésre innen a Via dei Giubbonarin találjátok a Rosciolit. Ez tulajdonképpen egy delikát üzlet, borbár, salumeria, és étterem egyben. Amit a pultban találtok több száz fajta sajtot, sonkát szalámit és egyéb finomságot, valamint a borokat, olajokat, olívabogyókat, ott is meg tudjátok kóstolni. Étlap és meleg étel is van, de helyet kell foglalni!
A Navona környéke szintén tele van éttermekkel, mi azokat annyira nem kedveljük, túl turistásak. Habár egyszer volt egy nagyon jó lasagne élményünk a a Navona Notte nevű helyen. De a közelben van egy kicsi bár a Caffé della Pace, a Via della Pace-n, gyönyörű szecessziós berendezéssel, antik kávéfőzővel. Az utcán is vannak asztalok. Nyár este egy Aperol Spritz elég jól tud ott esni, miközben nézitek a hömpölygő tömeget és a Santa Maria della Pace homlokzatát.
És végezetül essen pár szó a fagyiról! Persze rengeteg helyen kaptok, nagyon finomat. Állítólag Rómában több, mint 2000 fagyizó van!!! Azonban a Pantheontól két utcával arrébb ne hagyjátok ki a Giolitti-t! 1900-ban alapították, kávézó is egyben. Télen-nyáron minimum 50 fajta fagyi van.
Ezeken kívül, még rengeteg, de rengeteg hely van, amit fel lehet fedezni. Mi mindig keressük a valamiben különleges és a helyiek által látogatott helyeket, és minden alkalommal találunk is valami újat. Merthogy Róma, az örök város! Örökre rabul ejt! Ideje egy olcsó fapados jegyet keresni! 🙂