Kultúr-fröccs újratöltve

Ismét Rácalmáson töltöttük a szombat estét.  A Jankovich Kúria Kultúr-fröccs programjának vendége – Bihon Győző után – Péterfy Gergely volt. A kitömött barbár című regényét 2015 nyarán, szinte egy ültő helyemben faltam fel a tengerparton. A könyv ugyanebben az évben az év regénye díjat is elnyerte, nem véletlenül. Nagyon örültem, hogy egy ilyen bensőséges környezetben találkozhattunk, és beszélgethettünk Gergellyel. Mesélt nekünk a regény keletkezéséről, a kulisszatitkokról, majd a csodálatos vacsora, finom borok és konyak után, egy hosszú, éjszakába nyúló eszmecserévé “fajult” a program.

Persze, azt is meg kell, hogy valljam, hogy nemcsak az író személye vonzott Rácalmásra újból, hanem Ruprecht László kreatív séf csodálatos remekművei is. Ahogy minden egyes Kultúr-fröccs alkalmával ez lenni szokott, a séf Gergely könyve kapcsán is beleszőtte személyes gondolatait az egyes fogásokba, és osztotta meg velünk azokat írásban, a menükártyán is.

20161015_204805Blog20161017_144006

Az előétel: fogas pofa kukoricával, kapros birsalmával. Gyönyörű tányér érkezett, nagyon finom ízekkel. Azt már tudtam, hogy a borjú- és marhapofa a legjobb húsok egyike, de a halak kapcsán is csak szuperlatívuszokban lehet erről beszélni. Kísérőnek Nyakas Pince 2015-ös Irsai Olivérjét kaptuk.

20161015_211806Blog20161017_144017

A főétel: borjúcomb Kazinczy Ferenc módra rántott sertéslábbal, konyakos csicsókával, forrázott salátával. A tányéron egyszerre volt jelen a nemesebb értéket képviselő borjú, az alantasabb sertéssel. És ugyanígy a csicsóka a konyakkal párosítva is magában hordozta ezt a kettősséget.  Ahogy a regényben is jelen van két szellemi szint. Azonban Ruprecht László a tányérunkra a kevésbé értékes alapanyagból is felsőbbrendű minőséget varázsolt. Sauska Rozéval öblítettük. Az összhatás pazar.

20161015_213734Blog20161017_144038

És jött a desszert: fekete-fehér. Soliman-Kazinczy. Mintha régi idők négercsókja került volna elénk. De nem. Köze nem volt hozzá. Hál’ Isten! Mennyei sajtszuflé, kis birsalmával, hecsedli pöttyökkel. Mellé Francois Voyer VSOP.

Csak ismételni tudom magamat: köszönöm az élményt! Az egyik legjobb ami egy emberrel történhet, hogy jó társaságban, finom ételek és italok mellett jót beszélget, és feltöltődve távozik.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .