Vidéki biciklis gasztro kalandozásainkat a Balaton-felvidék után a Dunakanyarban folytattuk. Annak ellenére, hogy Szentendréhez nagyon közel van – vagy talán éppen azért? – évek óta nem jártunk Zebegényben és környékén. Tavasszal az egyik sikeres vállalkozásokat bemutató magazin oldalán találkoztam először a Natura Hill szálláshellyel. Ökológiai szemlélet, fenntartható vendéglátás, energiahatékonyság, geotermikus hőszivattyú. Az étteremben mesterszakács főz a helyi, környékbeli friss alapanyagokból. Rákerestem, minden gyönyörű, minden szép, minden ínycsiklandozó. Egyből elültették a fejemben a bogarat, hogy ezt nekem látnom kell. Így ők lettek a kiindulási pontunk a környék bebarangolásához.
Szerda késő délután érkeztünk a hegy legtetején, a régi zebegényi szőlőterületek helyén megépített vendégházhoz. Furcsa volt először, hogy hegytetőn vagyunk, és mégsem erdő, hanem kifejezett pusztaság látványa fogadott bennünket. Azaz a környéken sehol egy fa. Az egyedileg, design bútorokkal berendezett nyolc szoba közül nekünk a levendula szoba jutott, szuper berendezéssel, és csodálatos panorámával a Dunakanyarra. A délutáni nap fénye ellen zsaluzia véd, amit ilyenkor kifejezetten ajánlott lehúzni, hogy a falhűtéssel és fűtéssel, valamint a hővisszanyerő szellőztető rendszerrel kialakított szobákban a hőmérséklet ne emelkedjen meg.
Aznap már nem mentünk semerre, csak gyönyörködtünk a látványban, és a csodálatos négy fogásos vacsorában. A vacsorára, illetve a három fogásos ebédre előre be kell jelentkezni, á la carte étlap nincs. De bejelentkezéssel külsős is jöhet. Ez azért lett így kialakítva, hogy csak annyi adagot készítsenek el, amennyi elfogy, így gyakorlatilag nincs hulladék keletkezés a konyhán sem.
Előételnek kecskesajtos saláta érkezett, rukkola ágyon, friss eperrel, egy kis ehető virágszirommal díszítve.
Utána pazar, gyöngyöző erőleves, amiben vajpuha pofahús is volt kockára vágva.
Főételnek kacsacomb, káposztás nudlival és körtével. A hús omlós, a nudli fenséges, a körte kellően fűszeres és zamatos volt!
Desszertnek fehércsoki mousse gyümölccsel, morzsával, illetve az egyik adagot kicseréltettük sajtokra. Pazar lakoma, mellé finom borokkal. Az ételeken túl az este egyik legnagyobb meglepetése a pincér fiú udvariassága, tájékozottsága és kedvessége volt. És másnap ez az élmény már a reggelinél is folytatódott. Ilyen jól képzett, színvonalas személyzettel már régen nem találkoztam Magyarországon, le a kalappal! És itt említem meg Ruga Endre mesterszakács fantasztikus alkotásait!
Másnap a reggeli a közös helyiségben került szervírozásra, friss gyümölcs, zöldség, sajtok, házi lekvárok, stb., kérésre rántotta, ham and eggs, tükörtojás és amit szeretnél.
Minden nagyon finom, és szép is volt. A presszó kávé úgyszintén, amit már kint a nyugágyakban szürcsölgettünk el, bámulva megint csak a CSODÁT!
Nagy nehezen otthagytuk a szállást és elindultunk első napi biciklizésünkre. Mi nem vállaltuk, hogy a hegytetőről kavicsos, meredek kanyargós úton legurulunk, hiszen azon vissza is kell jönni egyszer, így kocsival lementünk a zebegényi strandig, ahonnan először körbejártuk a kis községet. Nagyon szép, rendezett, ugyanúgy, ahogy régebbről az emlékeimben megmaradt. A Szőnyi múzeumot már ismertük, így most oda nem mentünk, ám az ország egyetlen Hajózástörténeti Múzeumát megnéztük. Hihetetlen mennyiségű gyűjtemény – köszönhetően Farkas Vince hajós kapitánynak – egy pici házban, áldatlan körülmények között. Csak jelzem az illetékeseknek, hogy ebből egy pazar helyen (netán a Duna-parton ???), máshol már világra szóló interaktív múzeumot nyitottak volna. Köszönjük a minden részletre kiterjedő idegenvezetést, és reméljük, hogy a megvásárolt téglajeggyel hozzá tudtunk járulni, hogy egyszer megfelelő helyre kerüljön ez a gyűjtemény! Zebegényben a legnagyobb szerencsénkre nyitva volt a helyi Monarchia rétesház. Helyben sütött, nagyon finom házi rétesekkel töltekeztünk, bár még egyáltalán nem voltunk éhesek a reggeli után. De ha már nyitva volt….
Utána Szob felé indultunk. Csodálatos látvány végig, jó minőségű biciklis út. Szobon belül a vízparton két gyönyörű kastély, teljesen elhanyagolt állapotban. Kár érte. Gyöngyszem lehetne! A kompállomás büféjében egy hosszúlépéssel frissítettük magunkat, majd a Köztársaság utcán végigtekerve, az Ipoly torkolata felé vettük az irányt, kb. egy kilométert föld úton kellet menni, és csodálatosan szép helyre jutottunk.
Kis pihenő, és lábáztatás után elindultunk visszafelé, az úti cél Nagymaros. Zebegény határában azonban közben kinyitott egy vendéglátóipari egység, a falusi strandröplabda pálya mellet. Közvetlenül a füves vízparton, nagyméretű színes foteleken lehet heverészni, és a biciklis út mellett álló lakókocsiból öt fajta csapolt házi sör közül választani. Hát, egy pohár meggyes lecsúszott! Majdnem olyan volt, mint a Kacsakő Szentendrén! De csak majdnem! 🙂
Zebegény túlsó felén megcsodáltuk a Sauska család tulajdonában levő, gyönyörűen felújított Dőry-kastélyt. Bárcsak így nézne ki Szobon is!
Tovább haladva, egy újabb vendéglátóipari egységbe botlottunk, a fantasztikus helyen levő Kerékbárba. Biciklis úton és vízen is várják az arra tévedőket étellel-itallal! Klassz!
Nagymaros felé egyszer csak az egyik kanyarban előbújt ez a látvány. Gyönyörű!:
Nagymaroson a Duna-partján végig mobilgát lett felépítve, amellett halad a biciklis út. Már itt nagyon ügyesen ki volt táblázva, hogy hol kell felhajtani az Édeskéhez. Gyorsan arra vettük az irányt. Nagyon jópofa hely: a házban cukrászda, az udvarban helyben főzött ételek, menü, sok fajta csapolt sör, igazi romkocsma hangulat. Itt is volt meggysör, úgyhogy megint vételeztünk egy pohárral, plusz egy kis pizzakenyeret tzatzikivel.
Tudtuk, hogy ez elég lesz, mert este megint vár a négyfogásos – nem akármilyen – vacsora! Így is lett.
Az első fogás padlizsánkrém volt, kicsi szardellával, friss bagettel, bazsalikom csírával megszórva. 5*.
Levesnek görögdinnyeleves érkezett, fetára tálalva, és megint csak bazsalikommal. Nagyon finom volt a dinnye édessége a feta sósságával!
Főételnek gyöngytyúk comb, ördögszekér gombás mártással, krumplipürével és pak choival, magyarul bordáskellel. A husi vajpuha, természetesen szuvidolással készült, talán még egy picivel lehetett volna a bőrét tovább pirítani. A mártás nagyon ízletes. Összességében nagyon finom volt.
Desszertnek pedig túrógombóc levendulás sárgabarackkal. No comment, beszéljenek a képek 🙂 :
Amit azért szeretnék megemlíteni a Natura Hillről. Minden csodálatos, tényleg, le a kalappal, gratulálok! De! Nekem hiányzott a bensőséges, személyes hangulat, a tulajdonosok érdeklődése, egy jó szó! Ott élnek, ott laknak életvitel szerűen. Amíg mi ott voltunk, egyszer sem kérdezték meg, hogy hogyan érezzük magunkat, hogy ízlett, stb. Persze, ezt a már említett nagyon szuper alkalmazottak megtették, de az nem ugyanaz. Kicsit olyan volt, mintha vendégek lennének a saját házukban is. Nem elég a szépet megálmodni és megalkotni! Ahhoz, hogy ez jól, és hosszú ideig működjön, visszatérő vendégek legyenek, a személyes jelenlét, és kapcsolat a legfontosabb. Jó lenne, ha erre a jövőbe figyelnének! Így csak egy gyönyörű, és nagyon magas minőségű hely volt a sok közül.
Másnap – az ismét szuper reggeli után – felpakoltunk és elindultunk Kismarosra. A kisvasút állomásán leparkoltunk, és biciklire pattantunk. Szokolyán keresztül feltekertünk Királyrétre, ott hűsöltünk egyet a halastó partján. Kb. egy kilométert kellett visszaereszkedni Kismaros felé, és onnan egy gyönyörű hegyi (aszfaltos) úton, enyhe emelkedővel át lehetett tekerni Kóspallagra. Kóspallagról pedig – egy defekttel tarkítva – legurultunk vissza a Duna-partra, majd a kocsinkhoz. Ez egy kb. 30 km-es nagyon szép út volt, ajánlom mindenkinek!
Azt, hogy hazafelé bemegyünk Vácra, az ország egyik legjobb retro cukrászdájába, már két nappal korábban eldöntöttük. De még előtte be akartunk kapni valami sósat. Gyorsan megnéztem a neten, hogy „sült hal a Dunakanyarban”, és rátaláltam a váci HEKK Teraszra. Mire beírtam az IGO-ba, ott volt az orrunk előtt, a 2-es út mellett, egy-két kilométerre a 12-es úti körforgalomtól. A biciklis útról is közvetlenül megközelíthető! Belül klassz, hangulatos tengerparti design, a konyhába az üvegen keresztül be lehet látni, és sok fajta halétel, többek között sült keszeg, valamint hamburgerek az étlapon. Végül is egy dühös hekk mellett döntöttünk, azaz sütés után a halat bekenték egy enyhén csípős szósszal. Minden rendben volt, még biztosan visszajövünk!
Na és utána, irány Vácon a Vörösházban levő Oázis cukrászda. Biztosan csodálkoztok, hogy nem a híres Mihályi Desszertszalonba vettük az irányt. Igen, azt sem szabad kihagyni, ha Vácon jártok, nagyon szép, nagyon finom, és valóban No.1. De az egy teljesen más kategória, más élmény, mint az Oázis. Az Oázis tiszta retro, de abban a legjobb minőség. Tízen évvel ezelőtt találtunk rá, már akkor nagyon olcsó és nagyon finom fagyival, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy az ország legjobb islerével. De az összes többi hagyományos süteménnyel: krémes, Rákóczi túrós, Puncs szelet, mignonok, lúdláb és piramis !!!!! Én eddig bármit kóstoltam ezek közül az 5*. Egy klasszikus fagyi összeállítással kezdtünk, nekem málna-citrom, férjemnek citrom-puncs. Kis gombóc, hagyományos tölcsérben. A kis gombóc mérete 4-6 dkg, kérik előre jelezni. Na most itt fagyi mérés nem mérleggel történik, mint egy-két felkapott trendi helyen. Az a halálom. Mi az, hogy lemérjük a fagyit??? Ahol mérlegre teszik, én oda többet nem megyek fagyizni. Sőt, az Oázisban a kanalat nem húzogatják ezerszer az edény széléhez, hogy alig marad a szedőkanálban. Az Oázisban: kanál belemerít, ami rajta van, az megy a tölcsérbe. Ennyi. A kis gombóc is akkora, hogy én kettőtől este tízig jól voltam. És nagyon finom, lágy, hagyományos módon készült krémfagyi. Ja, és az ára: kis gombóc 150 Ft, nagy gombóc 190 Ft. 🙂 🙂 🙂
Azért vittünk haza sütit, a meleg miatt csak puncs szeletre, és a kedvenc isleremre vállalkoztam. Nem csalódtam! Egyszerűen van, amit nem kell újra dizájnolni, csak jól csinálni! És akkor nem marad el a siker! Van miért elbiciklizni Vácra (is)!
Ez a kétnapos kirándulás a Dunakanyarban remekül sikerült! Érdemes kilátogatni ide, akár csak egy napra is, mert itt is egyre több klassz hely van, gyönyörű a látvány, jól lehet biciklizni, kirándulni, és meseszép!