Egy jó lecsó

Napok óta azon gondolkodom, hogy szabad-e lecsó receptet feltenni a blogra. Egyrészt azért, mert alap dolog. Másrészt azért, mert erőteljesen megoszlanak a vélemények arról, hogy MILYEN EGY JÓ LECSÓ? Ez a magyaroknak az egyik legkényesebb témája. Valóságos nemzeti ügy. Azt hiszem, hogy erről nem mernék vitát nyitni senkivel, vagy ha igen, akkor az, hosszú órákon át tartana. A mi baráti körünkben is kényes téma, ezért úgy hidaljuk át, hogy mindenki megeszi szó nélkül a másik lecsóját. És dicséri akkor is, ha neki teljesen más képe van egy jó lecsóról. Nem túlzás ebben a témában azt mondani, hogy ahány ház, annyi lecsó létezik. És mindenki a magáéra esküszik. Én is. Merthogy az enyém a legjobb! 🙂 🙂 🙂

Blog20160807_143913
Lecsó nokedlival és tejföllel

Régebben olvastam egy cikket, amelyikben azt ecsetelték, hogy egy jó lecsóhoz az sem mindegy, hogy hogyan vágjuk a paprikát. 🙂 Ezt azért enyhe túlzásnak érzem, de szívesen megosztom Veletek, az én lecsóm alapszabályait (ja, amúgy a paprikát hosszában félbevágom, kiszedem a magházát, és utána kb. egy cm-es csíkokra szeletelem):

  • Friss lecsót akkor kezdek el főzni, amikor megjelennek a piacon a nagy, húsos szabadföldi paradicsomok és az érett lecsópaprikák.  A téli üvegházas paprikából, paradicsomból nem lesz finom (télire fagyasztok le külön paradicsomot és paprikát, akkor abból főzöm).
  • Szeretek kifejezetten beletenni már narancssárgára vagy pirosra érett paprikát, és az sem baj, ha kicsit fonnyadt, sőt.
  • A paradicsom és a paprika mennyisége ugyanannyi – igen tudom, most sokan visítanak, hogy ők nem szeretik paradicsomosan. Mi igen.
  • A hagyma mennyiség a paprika súlyának a fele.
  • A paradicsomot mindig meghámozom. Nem szeretem, ha a héja pöndörödik a nyelvemen.
  • A lecsóhoz soha nem használok olajat (olívát sem), csak zsírt, még jobb, ha szalonnából frissen olvasztom.
  • Teszek bele pirospaprikát (pici csípőset is).
  • Nem teszek bele fokhagymát.
  • Sokáig főzöm, mert nem szeretjük, ha a paprika kemény, ropogós, hanem úgy, ha szottyos.
  • Mindig főzök bele kolbászt.
  • Fedő nélkül főzőm, hogy ne legyen sok leve.

Ha már kész a lecsónk, az sem mindegy, hogyan esszük:

  • tojással,
  • magában kenyérrel vagy anélkül,
  • rizzsel,
  • tarhonyával,
  • virslivel,
  • nokedlival,
  • tejföllel,
  • nokedlival és tejföllel (lásd a képen),
  • tojással és nokedlival.

Nekem az egyik kedvencem a nokedlis-tejfölös verzió gyerekkorom óta. Anyukám mondta, hogy ahonnan ő származik (Heves megye), nagyon sokszor ették így. Csak nokedlival is isteni (mondjuk én a nokedlit magában is imádom), de ha megcsorgatjuk tejföllel, kap egy kis paprikás csirke szaft beütést. Nagyon-nagyon finom. A gyerekeim is imádják így. Az ő továbbfejlesztett változatuk az, amikor a maradék nokedlit serpenyőben megmelegítik együtt a lecsóval, és utána ütnek rá tojást.

Na és mit iszunk a lecsóhoz? Én kifejezettem szeretem mellé a kevésbé testes vörösborokat, mint a kadarka vagy a siller. Vagy egy testesebb rosét. Vagy egy jó fröccsöt. De ha csak sör van otthon, az is jöhet!

Na megyek, főzök egy jó lecsót, mert nagyon éhes lettem!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .