Egy jó lecsó
Napok óta azon gondolkodom, hogy szabad-e lecsó receptet feltenni a blogra. Egyrészt azért, mert alap dolog. Másrészt azért, mert erőteljesen megoszlanak a vélemények arról, hogy MILYEN EGY JÓ LECSÓ? Ez a magyaroknak az egyik legkényesebb témája. Valóságos nemzeti ügy. Azt hiszem, hogy erről nem mernék vitát nyitni senkivel, vagy ha igen, akkor az, hosszú órákon át tartana. A mi baráti körünkben is kényes téma, ezért úgy hidaljuk át, hogy mindenki megeszi szó nélkül a másik lecsóját. És dicséri akkor is, ha neki teljesen más képe van egy jó lecsóról. Nem túlzás ebben a témában azt mondani, hogy ahány ház, annyi lecsó létezik. És mindenki a magáéra esküszik. Én is. Merthogy az enyém a legjobb! 🙂 🙂 🙂
Régebben olvastam egy cikket, amelyikben azt ecsetelték, hogy egy jó lecsóhoz az sem mindegy, hogy hogyan vágjuk a paprikát. 🙂 Ezt azért enyhe túlzásnak érzem, de szívesen megosztom Veletek, az én lecsóm alapszabályait (ja, amúgy a paprikát hosszában félbevágom, kiszedem a magházát, és utána kb. egy cm-es csíkokra szeletelem):
- Friss lecsót akkor kezdek el főzni, amikor megjelennek a piacon a nagy, húsos szabadföldi paradicsomok és az érett lecsópaprikák. A téli üvegházas paprikából, paradicsomból nem lesz finom (télire fagyasztok le külön paradicsomot és paprikát, akkor abból főzöm).
- Szeretek kifejezetten beletenni már narancssárgára vagy pirosra érett paprikát, és az sem baj, ha kicsit fonnyadt, sőt.
- A paradicsom és a paprika mennyisége ugyanannyi – igen tudom, most sokan visítanak, hogy ők nem szeretik paradicsomosan. Mi igen.
- A hagyma mennyiség a paprika súlyának a fele.
- A paradicsomot mindig meghámozom. Nem szeretem, ha a héja pöndörödik a nyelvemen.
- A lecsóhoz soha nem használok olajat (olívát sem), csak zsírt, még jobb, ha szalonnából frissen olvasztom.
- Teszek bele pirospaprikát (pici csípőset is).
- Nem teszek bele fokhagymát.
- Sokáig főzöm, mert nem szeretjük, ha a paprika kemény, ropogós, hanem úgy, ha szottyos.
- Mindig főzök bele kolbászt.
- Fedő nélkül főzőm, hogy ne legyen sok leve.
Epres-túrós süti
Ez egy nagyon gyorsan elkészíthető epres-túrós süti. Bármilyen idény gyümölccsel el tudjátok készíteni, én még málnával nagyon szeretem. Gyakran csinálom tortaformában is, úgy egy igazán finom túrótorta lesz belőle.
Hozzávalók:
- 50 dkg túró
- 2 dl tejföl
- 6 tojás szétválasztva
- 8 dkg cukor1 cs. vaníliás cukor
- 20 dkg gluténmentes liszt (persze lehet normál liszt is, akkor jobb, ha grízes)
- 1 cs. sütőpor
- 1 rúd vanília magja
- 1 citrom leve és héja reszelve
- 1 csipet só
A sütőt előmelegítem 180 fokra. Egy tepsit vagy tortaformát kibélelek sütőpapírral, vagy kivajazom. A tojásokat szétválasztom. A sárgáját a cukrokkal és a vanília magjával fehéredésig keverem egy nagyobb tálban, robotgéppel. Utána hozzáadom a citrom reszelt héját és a levét, a túrót és a tejfölt, ezekkel is jól eldolgozom. Lehet ezt is géppel csinálni, mert úgy jobban szétmennek a túró szemcséi (én lusta vagyok átpasszírozni). A lisztet összekeverem a sütőporral, és a túrós masszához keverem. Közben a tojások fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verem, és lazán belekeverem ezt is a masszába. Kirakom a tetejét jó sűrűn az eperrel. Beleöntöm a tepsibe/tortaformába és beteszem a sütőbe, kb. 50 percig sütöm.