Napok óta azon gondolkodom, hogy szabad-e lecsó receptet feltenni a blogra. Egyrészt azért, mert alap dolog. Másrészt azért, mert erőteljesen megoszlanak a vélemények arról, hogy MILYEN EGY JÓ LECSÓ? Ez a magyaroknak az egyik legkényesebb témája. Valóságos nemzeti ügy. Azt hiszem, hogy erről nem mernék vitát nyitni senkivel, vagy ha igen, akkor az, hosszú órákon át tartana. A mi baráti körünkben is kényes téma, ezért úgy hidaljuk át, hogy mindenki megeszi szó nélkül a másik lecsóját. És dicséri akkor is, ha neki teljesen más képe van egy jó lecsóról. Nem túlzás ebben a témában azt mondani, hogy ahány ház, annyi lecsó létezik. És mindenki a magáéra esküszik. Én is. Merthogy az enyém a legjobb! 🙂 🙂 🙂

Régebben olvastam egy cikket, amelyikben azt ecsetelték, hogy egy jó lecsóhoz az sem mindegy, hogy hogyan vágjuk a paprikát. 🙂 Ezt azért enyhe túlzásnak érzem, de szívesen megosztom Veletek, az én lecsóm alapszabályait (ja, amúgy a paprikát hosszában félbevágom, kiszedem a magházát, és utána kb. egy cm-es csíkokra szeletelem):

• Friss lecsót akkor kezdek el főzni, amikor megjelennek a piacon a nagy, húsos szabadföldi paradicsomok és az érett lecsópaprikák.  A téli üvegházas paprikából, paradicsomból nem lesz finom (télire fagyasztok le külön paradicsomot és paprikát, akkor abból főzöm).
• Szeretek kifejezetten beletenni már narancssárgára vagy pirosra érett paprikát, és az sem baj, ha kicsit fonnyadt, sőt.
• A paradicsom és a paprika mennyisége ugyanannyi – igen tudom, most sokan visítanak, hogy ők nem szeretik paradicsomosan. Mi igen.
• A hagyma mennyiség a paprika súlyának a fele.
• A paradicsomot mindig meghámozom. Nem szeretem, ha a héja pöndörödik a nyelvemen.
• A lecsóhoz soha nem használok olajat (olívát sem), csak zsírt, még jobb, ha szalonnából frissen olvasztom.
• Teszek bele pirospaprikát (pici csípőset is).
• Nem teszek bele fokhagymát.
• Sokáig főzöm, mert nem szeretjük, ha a paprika kemény, ropogós, hanem úgy, ha szottyos.
• Mindig főzök bele kolbászt.
• Fedő nélkül főzőm, hogy ne legyen sok leve.