Én alapvetően szeretem a kelkáposzta főzeléket, de valahogy hagyományos módon soha nem tudtam jól csinálni. Mindig híg lett, sok rántás kellett bele, nem volt jó. Nem jött össze soha a „nagyiféle”. Most gondoltam egyet, és saját magával sűrítettem. Ez lett a kelkáposzta főzelék másképp! Isteni lett! Ezentúl csak így csinálom!
Hozzávalók:
- 80 dkg körüli kelkáposzta
- 4 szem krumpli
- 2 gerezd fokhagyma
- 1 tk. majoranna
- só, bors
- 1 tk. őrölt római kömény
A kelkáposzta külső leveleit, amik nem szépek leszedem, kidobom, majd a maradék fejet negyedelem. A torzsáját kivágom, utána vékony, kb. fél cm széles csíkokra vágom. A krumplikat is megpucolom, kockára vágom. A szeletelt kel kb 2/3-át a krumplival és a megpucolt fokhagymával annyi sós vízben felteszem főni, ami éppen ellepi. 
Közben egy serpenyőben olívaolajat melegítek, rászórom az őrölt római köményt, 1-2 percet pirítom, majd rádobom a maradék kel-csíkokat, sózom, tekerek rá frissen őrölt borsot, és nagy lángon, gyakran kevergetve lepirítom úgy, hogy kicsit megpiruljanak a káposzta csíkok.
Ha puha a krumpli, leveszem a tűzről és kimerem belőle a krumplikockák kb. felét néhány merőkanál főzővízzel együtt. A lábosban maradt kel-krumli mixet botmixerrel pépesítem. Ha kell merek vissza a főzőléből, hogy kellő sűrűségű legyen. Ha kész a „mártás”, visszateszem bele a kiszedett krumplikockákat (lé nélkül), és a lepirított kelt. Egyet forralok rajta és kész. No rántás, és isteni a pirított kel íze a római köménnyel! A képen borskéregben sült szűzérme van hozzá, de kiváló mellé a paleolit fasírt is!