étel, kávé, kultúra
Azt hiszem, hogy ennek a szuper finom, nagymamámtól származó sajtos stangli receptemnek nagyon sokan fogtok örülni. Sütőporral készül, ezért nagyon sokáig eláll. Bátran csináljatok belőle dupla adagot. Én ezt sütöm sósnak Karácsonykor, ezt viszem mindenhová, ha utazunk.
Hozzávalók:
Tíz-húsz-harminc: 10 dkg porcukor, 20 dkg vaj, 30 dkg liszt. Nagymamám mindig ezt a tésztát használta a lepényekhez. A legfinomabb meggyel, utána nálam az alma következik a sorban.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Ezt a borsóleves receptet a Nagymamámtól tanultam. Reggel leszedte a borsót a kertben, arra is emlékszem, hogy a „korai expressz” fajtára esküdött, mert az zsenge és jó ízű. Kifejtette, és délben a „Ki nyer ma?” alatt már ott gőzölgött a tányérban. 🙂
Mindig így főzöm a borsólevest, mert így a legjobb. Érződik a finom íze a borsónak és a petrezselyemnek. Nem kell bele répa és paprikás rántás! Csak egy kis vajas galuska. Válasszatok apró szemű, zsenge borsót hozzá!
Hozzávalók:
A kiválasztott zsiradékon megfonnyasztom az apróra vágott petrezselymet. Ráteszem a megpucolt zöldborsót, sózom, borsozom és egy pici cukrot teszek rá. Lefedve kb. 10 percig párolom, ereszt egy kis levet. Rászórom a lisztet, átkavarom, és felöntöm kb. 2 l vízzel. Utána sózom a levét, és felforralom. Közben a vajas galuskát kikeverem, és ha forr a leves, beleszaggatom. Két percet még rotyogtatom, és már kész is. (Az egy tévhit, hogy a borsót sokáig kell főzni. Ugyanúgy, ahogy a főtt kukoricának, ennek is elég 10 perc. Minél tovább főzzük, annál keményebb lesz.)